Most már két országos választás mutatta meg, hogy a Híd és az MKP a parlamenten kívül van, miközben a Magyar Fórum nem avatkozott közbe.

Az ellenünk felhozott, leggyakrabban használt érv a következő: a Magyar Fórum megosztja a szlovákiai magyarságot, ha van nagyjából 10 százaléknyi magyar szavazó, akkor egyszerű matematika, hogy három magyar párt közül egyik sem fog bejutni a parlamentbe, ezért ránk semmi szükség.

Most két országos választás után vagyunk, a Híd és az MKP mindkettőn elindult és jókora összegeket vert bele a kampányba, a Magyar Fórum egyiken sem vett részt, sőt még pártként állást sem foglalt (az elnökválasztás idején még csak meg sem alakult, vagyis nem is létezett).

Az elnökválasztáson mindkét párt beleszaladt egy hatalmas pofonba, a pártelnökeik, akik elindultak, megalázó vereséget szenvedtek. Menyhárt József egyszerűen elmenekült a megmérettetés (meg alighanem a tévés szereplések) elől, mert annyira megrettent a közvéleménykutatásokon mért alacsony támogatottság láttán. Az egyetlen magyar jelöltként talpon maradó Bugár Béla pedig lesújtó, 3,1 %-os eredménnyel hatalmasat bukott, a Híd 2016-os eredményének (6,5 %) a felét sem érte el, sőt az általa begyűjtött alig 67 ezer szavazat a 2016-os csaknem 170 ezer mindössze bő egyharmada. Másképpen: a Híd 100 ezer szavazót veszített!

Ezután jött az ismétlés az Európa Parlamentbe (EP) való választáson. Mindkét párt az 5 százalékos küszöb alatt maradt, mindketten elvesztették egyetlen képviselőjüket az EP-ben. A Híd itt is látványosan összeomlott, mindössze 25 és fél ezer szavazatot szerzett a leadott érvényes voksok alig 2,6 %-át begyűjtve. Az MKP bár csak egy hajszállal (alig 400 vokssal) de szintén nem érte el az 5 %-os bejutási küszöböt, csak alig 49 ezer szavazót (4,96 %) tudott megmozgatni. 5 évvel ezelőtt az EP választáson az MKP még 6,53 a Híd pedig 5,83 százaléknyi szavazót szólított meg és mindketten magabiztosan megugorva a küszöböt egy képviselői helyhez jutottak.

Mi a közös az idei két választásban? A magyar jelöltek már képtelenek maguk mellé állítani a szlovákiai magyarok többségét. A magyar szavazók legnagyobb csoportja mindkét választáson távolmaradásával tüntetett, otthon maradt, egy kisebb rész a Híd és az MKP helyett szlovák pártok jelöltjeire szavazott. A részvétel a magyarlakta vidékeken mindkét választáson alacsonyabb volt az országos átlagnál, az elnökválasztáson drasztikusan alacsonyabb. A két párt szavazótábora között alig van átjárás. Hiába lépett vissza a jelöltségtől Menyhárt, ebből Bugár szinte semmit sem tudott profitálni. Hiába omlott össze a Híd, ez nem erősítette az EP választáson az MKP-t (ellenkezőleg, meggyengültek). Az egyik párttól távozó szavazó kevés kivételtől eltekintve egyszerűen nem megy át a másikhoz, az otthon maradók táborát erősíti vagy kisebb részben átmegy a szlovák pártokhoz.

Mi következik ebből? A két magyar párt maga hozta össze a két választási katasztrófát, nem lehet a Fórumra mutogatni. A két magyar párt nélkülünk is kint van a parlamentből. Hidas vagy MKP-s zászló alatt nem lehet összefogást építeni, mert nem működik, különösen nem a régi politikai dinoszauruszokkal az élen. A volt Híd szavazó túlnyomórészt képtelen visszatérni az MKP-hoz, de már a Hídra sem hajlandó szavazni, az pedig az MKP-sok számára elfogadhatatlan, hogy olyan listára voksoljanak, ahol Bugár is ott van, még ha az az MKP listája lenne is. Az összefogásra vonatkozó találgatások ezért is teljesen irreálisak. Az egységes magyar képviselethez csak új zászló alatt, új párttal, új emberekkel van esély, mert csak egy ilyen tudja hitelesen képviselni a generációváltást, egyaránt megszólítani a (volt) Hidas és a (volt) MKP-s választót. Röviden: a Magyar Fórum nem a probléma része, hanem a megoldás a problémára, szerintünk az egyetlen esély arra, hogy a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete megmaradjon.

A két eddig regnáló magyar pártban az is közös, hogy támogatottságuk párhuzamosan csökken. Az MKP már 2010 óta (4,33 %) képtelen bejutni a szlovák törvényhozásba, már három parlamenti választáson elvérzett, szavazótábora lassan morzsolódik, 2016-ban már csak 4,04 %-on volt. Most ehhez járult, hogy az EP választásokon is 5 százalék alá estek, először volt 2 EP képviselőjük, aztán maradt egy, most ez is lement nullára. A Híd a 2010-es parlamenti választásokon elért meglepően jó (8,13%) eredménytől, 2016-ra eljutott 6,5 %-ig, majd innen zuhant nagyot a mostani 2-3 százalékos szintre elvesztve mintegy 100 ezer szavazót. Bár minden jel arra mutat, hogy a szlovák értelmiségi szavazók (a „pozsonyi kávéház”) már az utolsó szálig otthagyták a Hidat, érdekes módon még mindig vannak szlovák, vagy inkább ruszin szavazóik. A Híd 25,5 ezer szavazatából az EP választáson 3,3 ezret (az összes szavazat mintegy 13 százaléka) az eperjesi kerületben szerezte, ezért a magyar szavazói már csak az összes szlovákiai választó nagyjából 2,2 százalékát tették ki. Mivel az MKP szavazótábora szinte kizárólag magyar és magyar érzelmű választókból áll, elmondható, hogy a két magyar párt mára – másfél évtized alatt – elvesztette az egykori egységes MKP szavazóinak csaknem felét. 2006-ban 269,1 ezer szavazattal 11,7 %-ot ért el a párt, mára az MKP és a Híd egységes magyar és magyar érzelmű szavazótábora körülbelül 5,5-7 százalékos lehet. Ehhez még annyit, hogy az összefogásról szóló elmélkedések azért is irreálisak, mert két vagy több párt koalíciójánál már nem az 5, hanem a 7 százalékos küszöböt kell megugrani a parlamentbe jutáshoz, ami egyszerűen nincs meg. Azért, mert csak akkor jön ki, ha a két párt szavazatait mechanikusan összeadjuk és felfelé kerekítünk, és még így is csak neccesen. Azonban naivitás azt gondolni, hogy mindkét pártot az összes szavazója automatikusan követné egy koalícióba, mondjuk Bugár és Csáky vezetése alatt. Inkább valószínűbb, hogy az ilyen együttműködéssel annyi szavazót veszítene a koalíció, amennyit nyerne, vagy még többet.

Ezért a választóknak el kellene gondolkozni azon, hogy adjanak egy esélyt a Magyar Fórumnak is. Ellenkező esetben valószínű, hogy a szlovákiai magyarság parlamenti képviselet nélkül marad. Nemcsak az európai, hanem a szlovák parlamentben is.

A szerző a pozsonyi Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Magyar Fórum alelnöke