Az állami főügyészt, Maroš Žilinkát 136 képviselői szavazattal választották a főügyészség élére. Hivatali ténykedésének első és baljós mozzanata a vietnami-ügy szőnyeg alá söprése volt. Az eset politikai szerkezete ismert: az akkori belügyminiszter, Kaliňák, Pozsonyban folytatott tárgyalásnak álcázott alibi köntösében „kisegítette” a vietnami delegációt. Kérdéses, hogy eközben mennyire élt vissza hivatali hatalmával, mivel a delegáció rendelkezésére bocsátotta a kormány különgépét, és arról handabandázott, hogy személyesen ő maga is a gépen tartózkodott, ugyanis a repülő kormánytag híján a fedélzeten fel sem szállhatott volna.

Ma meg az a kérdés, hogy Žilinka újra gyorstüzelő főügyészként előrántja-e a 363-as paragrafus mindent megoldó varázspálcáját, és ez az ügy is megy a kukában? Ha igen, akkor kétséget kizáróan tisztul a kép, és a jelenlegi kormánykoalíció a korrupció és klientelizmus keresztes háborújában szövetségre lép a másik oldallal. Nyilvánvalóvá lesz, hogy Žilinka egyetlen végcél miatt került oda – végképp eltörölni az ügyeket.

Robert Fico bűnszervezeti karrierjét a nyilvánosságra hozott információk tükrében az elejétől kell vizsgálni. A Fico hangjához hasonlító hang állította, hogy a saját feje a garancia a Smer politikai párt felfuttatására kapott pénzekért. Az meg köztudott tény, hogy a „mi embereink”, mint Kaliňák is, a törvény felett állónak érezték magukat. A szőnyeg alá sepergetve beszéltek „önelrablásról”, „önverésről”, és fő állításuk szerint a „(bűn)tett nem lett elkövetve” (skutok sa nestal), vagy arról, hogy az nem bűncselekmény. Láthattuk a Fico-kormányok miként ejtették rabul az országot, és árusították ki az oligarcháknak.

Ezért fontos, hogy ez az ügy (is) bíróság elé kerüljön, és nyilvánosan legyen tárgyalva, remélve, hogy az igazság is előbújik. A tárgyalás nyilvános volta nagyon fontos momentum, hogy mi, a polgárok újra esélyt kapjunk jogállamban élni.