“Szlovákia munkaerőhiányos. Nincs szakképzett munkaerő.
Ha mélyebben belegondolunk, ez nagy mértékben mutatja az országunk jelenlegi helyzetét is. A Visegrádi országok közül nálunk a legalacsonyabb a bérezés. Magyarul, itt lehet munkával a legkevesebb pénzt keresni.
Az átlagkereset Szlovákiában 1185 euró, Csehországban 1533 euró, Magyarországon 1369, Lengyelországban pedig 1301. Németországban ennek közel 4(!) szerese, 4130 eur, az osztrákoknál 3818 euró. Mindeközben az Eurostat legfrissebb adatai szerint Szlovákiában a legdrágább az élet a V4 országokon belül.
Tehát: mi keressük a legkevesebbet a legdrágább élethez a V4-en belül.
Az egy főre jutó valós vásárlóerő EU-s ranglétráján is szépen lecsúsztunk. Szlovákia lakosságának a vásárlóereje tavaly csak az EU-s átlag 68 százalékát tette ki, csak a bolgárokat és a görögöket előztük meg. A nemzetközi versenyképesség rangsorban is a vége a miénk. A 2022-ben a vizsgált 63 állam közül csak a 57. helyen végeztünk.Ez mélypont Szlovákia számára. Persze rá lehet fogni a járványra vagy a háborúra, ahogy ezt politikusaink meg is teszik. De ha ez igaz lenne, akkor máshol miért nem olyan az életszínvonal, mint nálunk? Nem valószinűbb, hogy vezetőik átgondoltabban és jobban gazdálkodnak, mint mi?
Én abban látom a probléma gyökerét, hogy hazánkban nem becsülik meg a kétkezi, dolgozó, munkás embereket, és itt nem csak a tanárokról és az egészségügyben dolgozókról van szó. Nincs elég közép- és szakképzést nyújtó iskola. Nem is csoda. Az emberek kihasználása és a munkaerőpiac kizsigerelése nálunk divattá vált.
A kétkezi munkást nem becsülik, pedig nekik köszönhetjük, hogy az ország nem omlik össze, mert ha a parlamentben ülők többségén és nem rajtuk múlna, már rég egy harmadik világbeli afrikai ország szintjén lennénk. A támogatásokat ne nevetséges összegekkel, pár euróval növeljék, hanem legalább az infláció mértékével.
Meg kell becsülni a kétkezi munkást, jobb fizetést és jobb munkakörülményeket biztosítva, mert ők a gazdaságunk motorjai és verítékes ereje.
A kormánynak végre az emberek gondjait kellene orvosolni, nem óriásplakátokon reklámozni magukat. Segíteni minden embert a drágulások miatt úgy, ahogy azt más országokban teszik. Itt a kormány alig tesz valamit. Kormányunk energiáit nem a valós munka, hanem az emészti fel, hogy szét ne essen. Amióta megalakult ez a kormány, mást se hallunk csak veszekedést és hogy mikor hull darabokra. Az óriásplakátokat nem lehet az asztalra tenni és megenni.
Látszatintézkedések helyett végre kezdjen el dolgozni a kormány minden tagja az emberekért, az emberek jövőjéért!”
