“Mitől magyar egy magyar? Ki dönti el ki a magyar? A politikusaink? A magyarországi magyarok? A szlovákok? Nem.
Mindenki maga dönti el, hogy minek érzi, vallja magát. Egy biztos. Nincs jó vagy rossz magyar. Hogy én miért vallom magam szlovákiai magyarnak?
Azért mert ide született az anyám az apám, és én is. A Duna mellett nőttem fel. Az őseim itt éltek s haltak, én ezt a földet semmi pénzért el nem hagyom. Magyarul álmodok és beszélek. Magyar a szívem és a lelkem is.
Fontosnak tartom, hogy a fiam magyar iskolában tanuljon de azt is, hogy minél jobban sajátítsa el a szlovák nyelvet. Tudjon érvényesülni ebben az országban. Itt élek és fontos, hogy a többségi néppel, a szlovákokkal jó viszonyt ápoljak.
A feszültségkeltés csak radikalizálódáshoz vezet. Az együttműködés és a békés viszony fenntartása úgy, hogy közben ne csorbuljanak emberi és kisebbségi jogaink, egyenragú állampolgárként élhessünk hazánkban.
Tudjon megmaradni itt a fiam és én is magyarnak. Ne legyen gond az üzletben és az utcán ha magyarul beszélek. Mi magyarok csak hozzáadni tudunk szlovákia fejlődéséhez. A déli régió az országunk szíve és motorja.
Fontos, hogy megtartsuk identitásunkat, hagyományainkat úgy, hogy közben a jövőbe tekintünk és együttműködünk a közös jó érdekében azzal, aki a fejlődést választja a problémák és feszültségkeltés helyett.”
