A “Minden egyes bősi ember számít” nyomtatott verziójában megjelent Zsolt Gal barátom, egyetemi oktató, politológus és gazdasági szakember írása. Önkormányzatok, közigazgatási reform, helyi államigazgatás címmel.
1. A helyi (községi, városi) önkormányzatok finanszírozásánál ne vegyék figyelembe a tengerszint feletti magasságot. (A személyi jövedelemadóból történő finanszírozásnál a tengerszint feletti magasság koefficiensének kihagyása a képletből.)
2. Hosszabb távon a helyi és megyei önkormányzatok finanszírozásának átalakítása, amely az eddigiekkel ellentétben nemcsak a személyi jövedelemadón alapulna, hanem egy többféle adónemből álló csomagot (adómix) osztanának el az önkormányzatok között.
3. Az ország területi-közigazgatási felosztásának átszervezése: a Mečiar-féle kerülethatárok helyett viszszatérés a történelmi régiókhoz, beleértve egy Duna menti megye létrehozását Komárom központtal.
4. A magyarok által lakott nagy népességű déli járásokban két új járás létrehozása Párkány és Királyhelmec központtal, valamint a Nagyrőcei járás felosztása a Rimaszombati és Rozsnyói járások között (Tornalja és környéke visszakerülne a Rimaszombati járáshoz). Emellett országos szinten a kis népességű (25-30 ezer fős népesség alatti) járások felszámolása, ezzel a helyi államigazgatás olcsóbbá és hatékonyabbá tétele.
5. Hosszabb távon elképzelhetőnek tartjuk a helyi és megyei önkormányzati tisztségek összevonását – a megyei képviselőtestületet a községek polgármesterei (illetve amaguk közül választott küldöttek)alkotnák, akik az általuk képviselt lakosok számával arányos nagyságú szavazattal rendelkeznének a megyei képviselőtestületben.
6. A szétaprózott, rengeteg kistelepüléssel jellemezhető településszerkezet önkéntes alapon történő egységesítése érdekében könnyítenénk a települések egységesítésének szabályain. Csak a nagyobbhoz csatlakozni akaró kisebb településen kellene népszavazást tartani, a nagyobb településen elég lenne a képviselőtestület többségi döntése.
7. Megteremtjük az idősek számára méltányos fordított jelzálogkölcsön törvényi feltételeit – az idősek ingatlanára a bank jelzálogjogot szerez, de életük végéig az ingatlanban lakhatnak, és rendszeres (adómentes) életjáradékra vagy egy egyszeri nagyobb összegű juttatással párosuló életjáradékra lesznek jogosultak. Sokaknak ez garanciát jelenthet a méltó körülmények között megélt öregkorra. Az államilag megszabott nyugdíjkorhatár meghatározásakor vissza kell térni a korábbi mechanizmushoz, a korhatár a várható élettartammal párhuzamosan növekedne. Így ugyan a dolgozók egy idő után valamivel később vonulnának nyugdíjba, de megakadályozható, hogy kisebb nyugdíjat kapjanak. Ameddig ez nem megoldható, elő kell segíteni a korhatáron túli önkéntes munkavállalást, akár a jövedelem járulékmentességével is, illetve a nyugdíj melletti munkát. Ez utóbbi az alkalmazottaknak adott járulékmentes alappal összhangban bizonyos szintig járulékmentes lenne, az egységesített megbízási
szerződések keretében megvalósítható. Fontos, hogy a nyugdíjkorhatárra mint lehetőségre (és nem pedig kötelezettségre) tekintsünk.
8. Az oktatási szféra hosszú évek óta kritikusan alulfinanszírozott, ezen változtatni kell, ezért javasoljuk, hogy a kezdő pedagógusok bére legalább a nemzetgazdasági átlagbér szintjét érje el. Hasonlóan a PhD fokozattal rendelkező főiskolai tanárok bére is érje el a diplomás átlagbér szintjét. Az iskolarendszerben a béremelésre az állami normatíva megemelésével kell fedezetet biztosítani.
9. Az iskolaigazgatók megválasztását visszautalnák az iskolatanácsok kizárólagos jogkörébe.
10. A magyar iskolahálózat szervezésében és a módszertani (didaktikai) tanácsadásban, valamint a továbbképzésekben önálló magyar módszertani központra van szükség. Ez a szlovák tantervekből kiindulva, de azt a magyar iskolák és diákok specifikus igényeihez szabva támogatná a magyar iskolák keret – tanterveinek kialakítását.
