“Sztrájkot ígérnek a pedagógusok, zendülnek az önkormányzatok, békétlenkednek az egészségügyben dolgozók. És haragvón, szinte unisono Igor Matovič nevét ragozzák.
Saját lábában botladozik a kormánypárti parlamenti többség, hadakoznak egymással az ügyészek, prosperál a korrupció, krízisből krízisbe esik maga a kormány is. De mert mindezen nem pusztán kétségeskedni kell, hanem inkább kérdezni, így Gál Zsolttal, a Komenský Egyetem Politológia Tanszékének oktatójával, a parlamenten kívüli Magyar Fórum alelnökével beszélgettünk.
Az ország bajlódását és a kormány természetét nézve dühítő anekdota Szlovákiáról – Dante Alighieri középkori fricskáját szabadon átköltve –, hogy ki belépsz ide, hagyj föl minden reménnyel?
Ezzel a kormánykoalícióval kapcsolatban sok eredeti reményünket valóban feladtuk már. Az elején még bízhattunk abban, hogy ez újra egy olyan kormány lehet, amely élve az alkotmányos többségével visszatér az ország 2006-ig bátran vállalt, ám a három Fico-kormány alatt befulladt reformjaihoz. Ehelyett ez a koalíció is megtartotta a szociális populizmust, a felelőtlen osztogatás politikai stílusát. De azért az összes reményt feladni talán túlzás lenne, mert Szlovákia tartja a külügy és az államfő által képviselt euroatlanti orientációt. És a bűnüldözési, illetve igazságügyi szervek is kormányzati beavatkozások nélkül végezhetik a dolgukat.
Az miért nem zavar itt érdemben senkit, hogy a Fico-érát leváltó kormány, országlásának félidejében, még csak egy formális sajtóértekezleten sem summázta huszonnégy havi tevékenységének fácitját?
Gondolom, az állandó belső konfliktusaik elvették ettől a kedvüket. Hiszen a médiában a lakosság szinte naponta csak a kormány hetyke és hepciáskodó cirkuszait látja.
Közben például az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány tavaszi értékelése szerint a megvesztegethetőség ellen két év alatt sem sikerült rendszerszintű intézkedéseket hozni.
A mai kormánykoalíció tagadhatatlanul legfontosabb eddigi cselekedete, hogy kioldotta a bűnüldözés és a jogszolgáltatás korábban gúzsba kötött kezét. Persze igaz az is, hogy az egész folyamat a szükségesnél döcögősebben halad, és főként ott akadozik, ahol azt olyanok hátráltathatják, akik ott működtek posztjaikon már a korrupt maffiaállam gépezetében is. Sőt, a „reformkoalíció”, szerencsétlenkedve, egy olyan új főügyészt választott meg, aki az elhíresült 363-as paragrafussal hadonászva…” – folytatás
