“Tetszik vagy sem, de az a helyzet, hogy van egy OĽaNO vezette kormányunk, amelyiknek az élén szinte teljesen mindegy, hogy Heger vagy Matovič áll. Mindenesetre Matovič az, aki megalakította a kabinetet, és ő lesz az is, aki azt teljesen szétveri. Matovič két évvel ezelőtt azért nyerte meg a választást, mert megígérte, hogy felveszi a harcot a korrupció és a klientelizmus ellen. És most éppen az ő mozgalma akadályozza leginkább ezt a küzdelmet.
Ficót a szlovák parlament pár hete éppen az OĽaNO képviselőinek, meg a koalíciós partnerének köszönhetően nem adta ki a bíróságnak. A kormánypárti miniszterek, Vlčan és Budaj úgy vezetik a minisztériumukat, hogy mindkét tárcánál teljes az átláthatatlanság, ami kedvez a különböző túlárazott projekteknek. Azonban nem kell aggódnia senkinek sem, mert Matovič és Heger bevédi a sajátjait.
Matovič, akiről köztudott, hogy még a családi kasszával sem tud gazdálkodni (hiszen azt átadta a feleségének), most pénzügyminiszterként mindannyiunk pénzét kezeli. És hogy ezt milyen pazarlóan, szinte eszetlenül teszi, azt nap mint nap tapasztalhatjuk. Ugyanennyire “átgondolt” a parlamenti fasisztákkal való együttműködése is, bár azt ne felejtsük el, hogy korábban Fico és Pellegrini is folyamodott hasonló lépéshez. Matovič irracionális viselkedésének legújabb csúcspontja a médiaszabadságba való beavatkozási kísérlete, valamint az, hogy védelmébe vette a fasisztákat. Ostobaság korlátozni a médiát, és azt gondolni, hogy helyes dolog a fasiszta pártnak megfelelő médiateret biztosítani, csak azért, mert a választásokkor sikerült bejutnia a törvényhozásba.
A választók szemszögéből is ijesztő lehet az az elképzelés, miszerint a médiamegjelenés negyede mondjuk automatikusan a pénzügyminisztert vagy Záborskát illetné. Ez a matoviči ötlet szinte megegyezik azzal, mint amikor Fico azt állította, hogy joga van bármilyen helyreigazításra és válaszreakcióra a sajtóban. A Smer vezetője aztán egészen addig a pontig félemlítette meg a média képviselőit, amíg meg nem gyilkolták az egyik szlovákiai újságírót. Normális emberhez nem méltó ez a fajta gondolkodás.”
