“Tudunk- e hálásak lenni azért amink van?
Az egész életünk, minden vagyontárgyunk a szeretteink, barátaink, rokonaink és még az ellenségeink is mind-mind ajándék. Ajándék az élettől, ajándék istentől. Minden egyes napért amit élünk hálásak kellene, hogy legyünk, mert megadatik, hogy élhetünk, szerethetünk és élvezzük az életünket ameddig lehet. Nem mindig fenékig tejfel, de meg kell a rosszat a bánatot és a fájdalmat is becsülnünk, mert tanítanak bennünket, és erősebbé tesznek. Erőt adnak, hogy túllépjünk rajtuk. Megtanítanak elfogadni. Fontos az elfogadás. Fogadjuk el úgy a dolgokat az életet, ahogy vannak. Legyünk hálásak mindenért amink van. Tudom, hogy nem könnyű ezt a való életben betartani, de ha mindenki csak egy kicsit is elgondolkodik és próbál hálát adva élni, biztos vagyok benne, hogy boldogabbak és elfogadóbbak leszünk egymással szemben és pozitívan fog változni az egymáshoz való kapcsolatunk. Miért érdemes élni ha nem egymásért, szeretteinkért. Sok ember hiszi, hogy a pénz a gazdagság és a hatalom boldoggá teszi őket. Végül rájönnek, hogy pont ellenkezőleg. Elfelejtik az igazi értékeket és saját maguk által kreált valóság mögé bújnak. Mikor mindenki orra előtt ott van az igazi érték, le sem kell hajolni érte. Szeresd magad, hogy szerethessenek.
Fogadj el. Adj hálát mindenért amid van és könnyebb lesz az életed. Csak gondoljunk bele mikor idegesek leszünk, mikor megbántnak, mikor szomorúak leszünk, elégedetlenek, hogy saját magunk kreáljuk a magunk valóságát és nem érdemes olyan dolgokkal foglalkozni ami lehúz és elveszi az energiánkat, nem érdemes búslakodnunk. Túl rövid hozzá az életünk. Az élet az örömökről és a szeretetről szól. Mindig nézzünk az ég felé, hogy meglássuk magunkat benne. Adjunk hálát mindenkiért akit szeretünk, hogy részesei lehetünk életüknek. Ha egészséges vagy, akkor megvan mindened. A többi meg majd jön magától. Próbáljunk változtatni a felfogásunkon és keressük magunkban a megoldásokat. Ne másban. Mindennek mi vagyunk a kezdete és a vége. Szem a lélek tükre. Lássuk meg magunkat a másikban, a saját hibáinkat, pozitív dolgainkat. Kire vagyok ideges? Magamra, vagy a másikra? Adjunk hálát minden egyes napért és fogadjuk el az életet olyannak amilyen, mert a legnagyobb erő a hála és az elfogadás.”
