PARAMÉTER

Normális esetben a cikk főleg a jövő évi költségvetéssel és a várható reformokkal foglalkozna, de nálunk Matovič a pénzügyminiszter és egyben továbbra is a kormány vezető politikusa, az ellenzéké meg Fico, így aligha beszélhetünk bármiféle normalitásról.

Az előadás forgatókönyve már ismert: Matovič messiásként kiáll a reflektorfénybe, és világgá kürtöli világmegváltó tervét, ami jó sok pénzbe kerülne. Anélkül, hogy a koalíciós partnerekkel egyeztetett volna, hogy megkérdezte volna a szakértőket, hogy bárkivel érdemben konzultált volna, és többnyire még hatáskörét is túllépi. Fico ellenzékből kapásból ráígér a dologra, minél értelmetlenebb és drágább az ötlet, annál jobban. Aztán, ha eljutunk a megvalósításig, falnak megyünk, de a tanulságokat sosem vonják le, önreflexió nulla.

Legutóbb Matovič a magukat beolttató 60 év felettieknek ígért 500 eurós utalványt, azután, hogy a kormányban 150 euróról tárgyaltak, de nem volt megegyezés, és abban maradtak, hogy még visszatérnek a témára… A dolog költségvonzata kb. 500 millió euró lehet, a költségvetésben természetesen nincs rá fedezet, meg nincs semmilyen hatástanulmány sem arról, hova vezethet ez az intézkedés. A kormánypárti SAS nem támogatja, de Pellegrini valószínűleg igen, Fico meg megadná az ötszázast készpénzben mindenkinek, oltás nélkül is… Ez aligha lep meg bárkit, politikusi génjeikben kódolva van a felelőtlen osztogatás. Erre Matovič még ráígér egy százast, alanyi jogon, minden idősnek (még plusz bő százmillió), egy nappal később. Hát erre nehéz mást mondani, mint hogy: ez az ember nem százas… A helyzet az, hogy az ötletelésből gyorsított eljárásban egykettőre törvény is lehet (a kormányon már átment), és egyből tesztelhetjük, no nem egy 1000 fős reprezentatív mintán, hanem az egész lakosságon. A jó ég tudja csak, mi sülhet ki belőle, de még siker esetén is nagyok a rizikók. A koronavírusnál igencsak valószínű, hogy további oltásokra is szükség lesz, és ha mindegyik körnél az idősebbek majd tartják a markukat a „megszokott” 500 euróért (meg esetleg a százas bónuszért is), akkor megnézhetjük magunkat. De ez ugye a barikádok fölött most összefogni látszó elitet nem érdekli, ők az „utánunk a vízözön” filozófiájának szellemében cselekednének.

Történik mindez bő egy héttel azután, hogy Matovič „adózási forradalom” cím alatt 4 egymást követő nagy sajtótájékoztatón ismertette az általa javasolt széleskörű és jelentős változások egész sorát az adók, járulékok, szociális juttatások terén. Ez már összeszedettebbnek tűnhetett, de csak akkor, ha nem néztük meg közelebbről és nem ismerjük az előzményeket. Mert bizony az egész bő fél évvel korábban azzal kezdődött, hogy Matovič bedobta a 200 eurós gyereksegély ötletét (természetesen senkivel sem egyeztetetett, nem volt hatástanulmány és nem volt rá fedezet). Akkor az ügy azzal halt el, hogy nem találták a másfél milliárd euróra (!) becsült költségek forrását, de az is szerepet játszhatott, hogy sokan feltették a kérdést, ugyan miért kapjon az, aki nem dolgozik minden gyerek után csak úgy havi 200 vagy akár 100 eurót. (Ahogy az várható volt, a leghangosabban az extrémisták ugrottak neki az ötletnek, mondván miért akarják segélyekkel tömködni a roma családokat.)

De Matovičot nem abból a fából faragták, hogy csak úgy lemondjon zseniális ötletéről, ezért az „adóforradalom” tekintélyes része lényegében egy újabb szociális csomag, amely – nem találják ki – pontosan 200 eurót ígér gyerekenként a dolgozó családoknak (és 100-at a nem dolgozóknak). Félreértés ne essék, a családok támogatása fontos dolog, de egyrészt jó, ha van rá fedezet, másrészt meg talán nem úgy kellene megtervezni, hogy egy politikus egyszer kiejt a száján egy összeget, és ezek után az intézkedéseket mindenképp úgy kell összerakni, hogy ez a végösszeg kijöjjön, kerül, amibe kerül. S mivel a csomagban több más ígéret is van, a végösszege 3 milliárd euróhoz közelít. Legalább most terveztek hozzá bevételi oldalt is, csak az a gond vele, hogy egy rakás káros, sőt veszélyes intézkedést is tartalmaz, meg hogy nem találni olyan komoly közgazdászt, aki szerint reálisnak tekinthetők a tervezett bevételek. A forradalom vége így az enélkül is hatalmasra duzzadt államadósság további növelése lehet, már ha egyáltalán lesz belőle valami.

 

 

 

 

Kár, mert egy csomó régóta szükséges dolgot is tartalmaz, például a társasági adó csökkentését, az adók és járulékok egyszerűsítését (a bérből fizetett egy adó, egy járulék és egységes beszedés elve). Csak ezeket is lejárassák az olyan agyament ötletekkel, mint a kormányzat által meghatározott éttermi porciók, a borravalók nagysága, vagy a kötelező vizes kancsók. Ilyen intézkedésekre anno még a szocialista tervhivatalban is büszkék lettek volna… De az sem kóser, hogy a kormány a fedezet előteremtéséért nem magán, hanem az önkormányzatokon spórolna és drasztikusan megemelné az egyéni vállalkozók közterheit is.

Szóval a fenti ötletek megvalósítása nagy eséllyel megdobja az államháztartási hiányt és az államadósságot, amely az előrejelzések szerint az év végére enélkül is megközelíti a 60 milliárd eurót. Ez a bruttó hazai termék (GDP) 61,5 százaléka, mondani sem kell rekord, és ahogy a mellékelt grafikon mutatja, mára jóval meghaladja például a csehországi értéket, pedig a két ország 2008-ban még szinte hajszálpontosan ugyanazon az eladósodottsági szinten volt. A szlovák államadósság csak a 2020-as évben majdnem 10 milliárd euróval nőtt, és jelenleg minden lakosra megközelítőleg 11 ezer eurónyi adósság jut a csecsemőktől az aggastyánokig. Bár a parlament által most tárgyalt büdzsébe beleírták, hogy a hiány mérséklődni fog, azt elfelejtették hozzátenni, hogy milyen intézkedéseknek köszönhetően (ezt a Költségvetési Tanács is kritizálta). Természetesen a büdzsé nem tartalmazhatja az olyan új ötleteket, mint az 500 eurós utalványok vagy az adóforradalom egyes elemei. Röviden, a borúlátás és a szkepticizmus igencsak indokolt.

Grafikon: A cseh és szlovák államadósság a bruttó hazai termék százalékában.

Forrás: Eurostat, ill. a szlovák költségvetés tervezetében szereplő becslés a 2021-es évre vonatkozóan.

Gál Zsolt, a Pozsonyi Comenius Egyetem tanára, a Magyar Fórum alelnöke