Egy ember több mint ezer évvel ezelőtt hozott döntését ünnepli ma a Kárpát-medence, és az azóta a világ számos pontjára szóródott, magyarsága. Egy olyan ember döntését, aki nemcsak a saját életútját merte a kezében tartani, hanem a népéét is!
István király ember volt, akárcsak mi. És bár születése „előjogán” lehetősége volt beleszólni közössége életének alakításába, azt – visszatekintve látjuk – megfontoltan, erős akarattal tette, mert csak a határozott és erős akaratú emberek és döntések lehettek célravezetők az ő korában, és csak az ilyen döntések és emberek lesznek célravezetők a mi jelenünkben is.
István döntött, amikor a nyugati kereszténységet vállalta, döntött, amikor népét közösséggé alakította, döntött, amikor a fiának szóló intelmeit lejegyezte, és döntött, amikor nem volt bátortalan döntéseit meghozni.
István államot alapított, berendezett és népét közösséggé formálta. Nem annak sokszínűségét változtatta szürkére, hanem az egy közösségen belül óvta meg a sokszínűséget.
Formált, szervezett és megtartott – kihívás volt ez az ő idejében is, és komoly kihívás ez napjainkban is! Közösségünk céljainak az elérése sosem volt, és nem is lesz egyemberes feladat.
Isten éltesse Magyarországot!
