A koronavírus-járvány megváltoztatta életünket. Az előtte élt mindennapok talán már soha nem térnek vissza.
Mindenki családjában, ismerősi körében volt valaki, aki nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudott a fertőzésből kigyógyulni. Korlátozásokat vezettek be, olykor nagyon szigorúakat. Ezen korlátozások teljesen meggátoltak általános szokásaink végzésében, mint például a szabadidőtöltés, pihenés, kulturális programok látogatása, vagy vallásunk gyakorlása.
Mivel életünk körülményei megváltoztak, ha nem akarjuk hagyni, hogy minden változást tiltásként (bezárásként) éljünk meg, meg kell változtatnunk szokásainkat, életvitelünket is. Meg kell találnunk a változások kínálta új lehetőségeket, a kiutat a magunkba fordulásból, a kétségbeesésből.
Hitünk gyakorlását nem korlátozhatjuk csupán a templomlátogatásokra. Minden körülmények között bátran megélhetjük azt. Élő hitünk segítség a mindennapokban, a gondok nehézségek áthidalásában, példamutatásban. Munkánkban példát mutathatunk magatartásunkkal. Több időt tölthetünk családunkkal, szeretteinkkel. Sort keríthetünk egy soha meg nem ejtett sétára a szabadban szüleinkkel, családtagjainkkal.
Sokan a bezártságban sportolni kezdtek: futni, biciklizni, tornázni. Vannak, akik az első akadályok, nehézségek megjelenésével felhagynak ezekkel. Ha hitünket hívjuk segítségül, akkor újabb és nehezebb célokat tűzünk ki magunk elé, legyőzhetjük az akadályokat, önmagunkat, ezáltal pedig fejlődhetünk.
Végül pedig nem szabad megfeledkeznünk a háláról sem. Hálásnak kell lennünk mindenért, amink van: a családunkért, barátainkért, munkánkért, és megköszönni azt imáinkkal, munkánkkal, magatartásunkkal.
Bojtoš Tamás
