Szlovákiai magyar képviselet a 2020-as parlamenti választás után csak kétféle módon érhető el biztosan. Az egyik lehetséges mód az, hogy a Nemzeti Tanács még idén módosítja a választójogi törvényt úgy, hogy eltörli az 5%-os bejutási küszöböt. A másik mód pedig az, hogy az MKP és a Híd kiegyeznek, és választási szövetséget kötnek. Ebbe esetleg valamilyen módon bevonhatják a másik két pártot is, de az első lépést nekik kell megtenniük. Más értelmes és célravezető megoldás nincs, minden egyéb mellébeszélés.
Az első lehetőség teljesen irreálisnak tűnhet. Lehet, hogy valóban az. Ilyen törvénymódosítási javaslatot valószínűleg csak a Híd kezdeményezése alapján lehetne beterjeszteni. Nem tudni, a Híd hajlandó lenne-e erre a lépésre, és ha igen, sikerrel járna-e vele a kormányban és utána a parlamentben.
Pedig a választójogi törvények igencsak módosításra szorulnak. Nemcsak a küszöb miatt, hanem sok más miatt is: például az elnökválasztásnál és az európai választásnál nem lehet külföldről leadni a voksot. Vagy, mert két héttel a választás előtt már tilos közvélemény-kutatási eredményeket közölni. Éppen akkor, amikor a legtöbb információra van szüksége a választópolgárnak. Vagy, mert továbbra is egy választási kerület az egész ország.
Bármennyire irreálisnak tűnik is a felvetés, nem árt egy kissé elidőzni mellette. Ugyanis a választási küszöb a szabad politikai versenyt eléggé komolyan korlátozó tényező. A kérdés az, hogy ez a korlátozás összhangban van-e még a jogállamban elvárt feltételekkel. Véleményem szerint (már) nincs.
Ennek két oka van. Az egyik nyilvánvalóbbnak tűnik: a kisebbségi pártok szempontjából a küszöb diszkriminatív. A liberális demokrácia egyik mozgatórugója a pluralizmus, a politikai verseny. Márpedig egy nemzeti kisebbségi társadalom is belsőleg tagolt, politikai értelemben is. A demokratikus politikai verseny értelme nem az, hogy az opponenst a földbe döngöljük és megsemmisítjük, hanem hogy a nemes verseny eredményeként hozzáadott értéket hozzunk létre a közjó érdekében. Mivel 9 százaléknyi magyarságból 5 százalékos küszöb mellett két, pláne négy párt külön-külön nem él meg, ezért a nemes verseny óhatatlanul egymás gyilkolászásává fajul. (A politikai kultúra fejlettségére, illetve fejletlenségére most nem térek ki, pedig a kettő összefügg.)
Ám véleményem szerint manapság már nem csak a kisebbségi képviseletre való kihatás miatt kontraproduktív a választási küszöb. A választási küszöb bevezetésének egyik fontos célja az volt, hogy arányos választási rendszerben megakadályozzák a szélsőséges pártok bejutását a parlamentbe. Először Németországban vezették be a küszöböt a második világháború után.
Csehszlovákiában és más kelet-közép-európai országban is elsősorban emiatt vezették be a választási küszöböt 1990-ben. A Szövetségi Gyűlésben már eleve 5%-os volt a küszöb. A Szlovák Nemzeti Tanácsban az első választási ciklusban 3%-os volt a küszöb, csak 1992-től emelték fel 5%-ra. Tiltakoztak is ellene hangosan az akkori magyar képviselők. Hasztalan.
Csakhogy manapság a választási küszöb már nem a szélsőséges pártokat gátolja, hanem a demokratikus pártképződményeket. A szélsőségesek vidáman és lubickolva megugorják a lécet. Ezt látjuk Európa-szerte. Harminc év alatt teljesen megváltozott a mediális közeg és a választási kampány jellege. Sok pénzzel, egy jól megkomponált marketingkampánnyal, populista hangulatkeltéssel, dezinformációk ömlesztésével Facebook-pártok és vállalkozói pártok jönnek létre.
Csakhogy egy demokratikusan felépített és demokratikusan működő párt nem működhet Facebook-buborékként. A buborék előbb-utóbb kipukkan, ezt már többször tapasztaltuk. Egy politikai pártnak alulról építkező, szerteágazó érdekeket képviselni tudó szervezetként kell funkcionálnia. Egy ilyen építkezés nem tart 3-4 hónapig, mint amennyi alatt például egy Kollár-féle pártot néhány jól megcélzott videóval fel lehetett futtatni. Az 5%-os küszöb éppen a hosszú távú, fenntartható építkezést akadályozza.
Nem időznék annyit a jogállami keretek ecsetelésénél, de azért teszem, mert, sajnos, az is benne van a pakliban, hogy választási szövetséggel sem sikerül a magyar pártoknak meglépni az 5%-ot. Pláne akkor, ha a pártok kivárnak és állandóan elodázzák a tárgyalások kezdetét. Ebben az esetben valóban nem biztos, hogy a kiábrándult választók visszatérnek a „magyar akolba”.
Mindkét párt túllépett egy bizonyos határt. A Híd azzal, hogy végsőkig kitartott jóban-rosszban a Smer és az SNS mellett, bár tárgyilagosan el kell ismerni, hogy még így is stabilizáló tényezőként működött a kormánykoalícióban. Egyedüliként áll ki rendületlenül az ország európai és euroatlanti irányultsága mellett. Az MKP pedig azzal lépte túl a határt, hogy nagyon sokszor feleslegesen átvette a Fidesz kampányának kirekesztő és szélsőséges elemeit, eltaszítva ezzel sok Európa-párti magyart. Eközben egyikük sem figyelt valóban arra, igazán mit gondol és érez a szlovákiai magyar.
Eközben a szlovák politika nem stagnált. Az egyértelműen európaiként és demokrataként elkötelezett választók új pártokat találhatnak maguknak a palettán. Az egyik a Progresívne Slovensko/Spolu koalíció, a megválasztott elnök asszony, Zuzana Čaputová népszerűségének hullámán tovább fog nőni. A leköszönő elnök, Andrej Kiska is pártot alapít, nagy valószínűséggel szintén Európa-párti lesz. A kiábrándult magyar választók egy része átvándorolhat ide, vagy egyszerűen nem megy el szavazni.
Pedig a magyar képviselet hiánya a parlamentben nem csak a magyar kisebbség politikai képviselete és érdekképviselete szempontjából fontos. Bármilyen előrelépést kisebbségi téren az utóbbi 30 évben csak hatékony magyar képviselettel és nemzetközi nyomás hatására lehetett elérni. Ez nem azt jelenti, hogy magyar képviselet nélkül visszatér a jogfosztottság időszaka, biztos nem. További előrelépés viszont nehezen elképzelhető.
A másik fontos szempont – amire a magyar elemzők sajnos kevesebb figyelmet fordítanak – az, hogy magyar képviselet nélkül veszélybe kerülhet az ország demokratikus fejlődése és európai beágyazottsága is. Ennek a rendszerváltás utáni 30 évben mindig a magyar képviselet volt a záloga. Ezt minden bíráló megjegyzés mellett azért fontos leszögezni. Magyarok nélkül nagyon nehéz lesz jövő márciusban életképes demokratikus kormányt kineveznie Zuzana Čaputovának. Kotleba, Harabin, Kollár, Danko, és még akár Fico is vár a lehetőségre.
Mindezt figyelembe kell vennie minden szlovákiai magyar politikusnak, aki eddig sok kifogást kitalált és előadott, csak hogy megmagyarázza, miért nem lehet összefogni és megegyezni. Pedig a legtöbb embert mindez már abszolút nem érdekli. Az emberek többsége választott képviselőitől felelősségteljes politizálást vár.
Petőcz Kálmán
