Az Ukrajna elleni orosz agresszió nemcsak azt jelenti, hogy háború van a keleti határunkon, hanem azt is, hogy ez a mi életünkre is hatással van/lesz. A háború emberek százezreit teszi földönfutóvá, akik a saját és gyermekeik életét féltve menekülnek a környező országok felé. Az mindenképp „örömteli” ebben a helyzetben, hogy az ország lakossága a menekültek nemzetiségétől függetlenül segíteni próbálnak mindenkinek. De az is (sajnálatos) tény, hogy ebben a szerencsétlen helyzetben akadnak magukat politikusnak nevezők, illetve politikai pártok, akik a segélyt-segítséget nemzetiséghez kötik. Mi több, még attól is elzárkóznak – miért is? –, hogy kimondják, ki az agresszor.
A Felvidéken talán tudni kellene, vagy tudni illene – függetlenül az idő múlásától –, hogy mit jelent és milyen következményeket von maga után egy rossz politikai döntés. Ahogy azt sem kellene szem elől tévesztenünk, maradjunk csak a 20. századnál, hogy a magyarok sem csupán egyszer kötöttek ki a nem éppen megfelelő oldalon. Minden különutas hangoskodás ellenére számunkra az EU az a politikai út, ahol jövőben gondolkodhatunk, és nem az orosz „nagytestvér” erőpolitikája. Ahol nem gond egy 44 milliós nemzet lerohanása, vajon miért lenne gond egy 5 milliós kis ország „pacifikálása?” A Magyar Fórum és támogatói az EU útját szorgalmazzák. A történelem arra int minket, hogy tanuljunk belőle.
