„ /…/ 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.” – Kossuth Lajos.
Kossuth Lajos szavai máig időtállók. A magyar minden gyötrelem, kín, szenvedés, politikai tollvonás és alku tárgyát képezése után máig nem lett „elaggott nemzet.” Nem lett az, mert élni akarása minden időkben, minden megpróbáltatástól erősebbnek bizonyult.
1848 kora tavasza Európa-szerte és Magyarországon is forradalmat és reményteli jövővárást hozott magával. Rendszerváltást, amit a hatalom tengernyi véráldozatot követelő harcokban tiport el, mert a hatalom hinni akarta, hogy a fegyverrel szerzett győzelme győzelmet jelent az eszmék, a forradalom eszméi felett is. Mert a hatalmasok minden időkben hinni akarják, hogy erejük képes kitépni azt, amit a szív és a szabadság utáni vágy ültet el.
1848/49 erőt mutatott magyarságból. Erőt, de egyben jelet is festett és küldött a későbbi koroknak, napjaink itt élő nemzedékeinek is. Jelet, hogy csak közösségben, közösen gondolkodva lehet győzelemre vinni minden jövőnek kínált gondolatot és elképzelést. Azt, hogy csak a közösségben való gondolkodás képes alapot teremteni. Azt, hogy a kirekesztés nem szül, nem szülhet barátságokat és tiszta tudatot. Együtt merni, akarni és tudni gondolkodni, cselekedni, jövőt létrehozni. Ez is 1848/49 üzenete.
