PARAMÉTER
A szlovákiai egészségügy óriási kihívásokkal szembesült, és jelenleg sincs irigylésre méltó helyzetben. Itt a világjárvány, az ország legfontosabb feladata az emberek egészségének a megóvása. Mert ugyan mi lehetne fontosabb az egészségnél, az egészség megóvásánál? Ha nincs egészségünk, akkor semmink sincs. Nem ér semmit a pénzünk, sem a vagyonunk. Biztosak lehetnénk abban, hogy bizony mindent megtesz az állam, hogy az egészségügyi ellátás gördülékenyen működjön. Minél kevesebb legyen a beteg, és magasabb az ellátás színvonala. Ehelyett pedig mi történik?
Egyre kevesebb a nővér, az egészségügyi ápoló, és ez a tendenci egyre negatívabb. Évente több százzal csökken az egészségügyi dolgozók száma. Az újonnan végzett szakmabeliek nagy része pedig inkább külföldön helyezkedik el a nagyobb bérek és a jobb munkafeltételek miatt. Nem is csoda. Ugyanis nálunk az átlagkeresetük nettó 500-600 euró között mozog, miközben külföldön ennek akár a 2-3 szorosát is megkereshetik, igaz, náluk némileg drágább az élet. És ha emellé megnézzük a nyugdíjba vonuló dolgozók számát, ami közel a fele a jelenlegi állománynak, nem nehéz megállapítani, hogy a helyzet csak egyre rosszabbodik, kilátástalanul romlik.
Gondolhatnánk, hogy a kormányunk kezébe veszi a dolgot és változtat a kialakult helyzeten. De nem, hanem mit látunk? A kórházakat tervezik megreformálni, azt ami legjobban minket, a déli régióban élőket érinti. Ahelyett, hogy jobb béreket biztosítanának az ágazatban dolgozó alkalmazottaknak, és ezzel maradásra ösztönöznék őket, ehelyett csökkentenék délen a kórházi osztályok számát. Ez a megoldás? Végül úgyis a beteg sínyli meg, tehát az, aki orvoshoz megy-menne majd.
A kisembereken csattan az ostor már megint. Rajtunk. Hosszabb lesz a várakozási idő, és romlik az ellátás. És mit hoz a jövő? Ha így folytatódik, akkor sajnos nem sok jót.
