“Biztos vagyok benne, hogy sok embernek volt már ilyen-olyan tapasztalata a dunaszerdahelyi ambuláns sürgősségi ellátással.
A rendszer annyira túlterhelt, hogy az orvosi munka kárára megy. Sajnos ez az igazság. Nem az orvosokban, nővérekben hanem a kialakult egészségügyi struktúrákban kell keresni a hibát. A beteg osztályok orvosai fáradtak, minden erejükkel azon dolgoznak, hogy ellássák a betegeiket.
Sokszor a pénz és a gyógyszerhiány is nagy problémát jelent. Az állami kórházakat nagyobb mértékben támogathatja a kormány és ezért színvonalasabb munkát is tudhatnak nyújtani a rászorulók részére. Ezzel szemben a magán kézben lévő intézmények inkább profitorientáltak lehetnek. A dunaszerdahelyi kórház osztályának 1 orvosára akár 30 beteg is juthat, ha ezt a számot egy pozsonyi kórházhoz viszonyítjuk, ez a szám 4-7 betegre tehető orvosonként. Óriási különbség.
Tehát ne csodálkozzunk ha az itt dolgozók néha ingerültebbek, hamarabb elvesztik a türelmüket. Ha több lenne az orvos és a nővér, bizonyára mindenki jobban járna.
Az elsősegélyen (pohotovosť) kialakult helyzet is ennek a rovására írható. Az egyre kevesebb körzeti orvos ügyeletét saját magára vállaló időskorú orvosnő, ami egy hónapban akár 20-21 nap szolgálatot is jelenthet számára, nagyon nehéz helyzetben van, és ez a rossz kialakult rendszer és túlterheltség akár a betegek ellátásának színvonalában is megmutatkozhat. Sajnos.
A jobb körülmények mind az orvosi személyzet mind a betegek előnyére válnának. Persze nem lehet, nem szabadna 1 embert hibáztatni a sürgősségi ellátáson kialakult helyzetért, magát az egész rendszert kellene megváltoztatni, onnantól kezdve, hogy a kitanult szakemberek kilépnek az iskolák kapuin. Jobb fizetést és vonzóbb munkakörülményeket kellene számukra biztosítani és akkor az orvosra szorulók is elégedettebbek lennének a járásunkban.
De amíg alapjaiban nem reformálják meg az egészségügyet, ez a most kialakult helyzet további negatív tendenciát fog mutatni. Ez nem válik hasznára sem az orvosnak sem a páciensnek.”
