“Ma van egy éve, hogy keleti szomszédunkban kitört a háború. Az agresszor területi követelései mindig háborúhoz és szenvedéshez vezetnek. Ugyanez történt Hitler alatt is, amikor a német diktátor a Szudéta-vidéket magáénak vallotta. És ez a követelésük aztán nem korlátozódott le ott.
Oroszország sem elégedett meg a Krímmel, mi több, még az ukrajnai Donyeck és Luhanszk megye sem bizonyult elégnek, egész Ukrajna kell neki. És aztán mi lenne a következő célpont? Mi kerülnénk sorra?
Az elmúlt évben több százezer háborús menekült özönlött hozzánk. Nap mint nap lehetőségünk van látni a háborús övezetben élő családok szenvedését. Tisztában vagyunk vele, hogy ha Oroszország eljutna a határainkhoz, állandó fenyegetésként élnénk meg a helyzetet. Ebben az esetben bármikor bombatámadás érhetné a területünket.
A Magyar Fórum elítéli az Ukrajna elleni orosz agressziót. Oroszországot háborús agresszornak tekintjük.
Különben is, 1989 előtt volt lehetőségünk megtapasztalni az orosz uralmat, és az a korszak messze nem a szabadságról szólt. Hiába voltunk ugyanannak a blokknak a részei, még csak Magyarországra sem utazhattunk szabadon..
Számunkra egyértelműen az a legjobb megoldás, ha keleti szomszédunk Ukrajna maradna, és oda nem költözne be Putyin. Ha nem akarjuk, hogy orosz rakéták csapódjanak a területünkre, ha nem akarjuk megtapasztalni az orosz terrort és diktátumot, akkor segítenünk kell Ukrajnát a hatékony védekezésben, és ez egyszerűen nem megy fegyverek nélkül.
Ebben a nehéz időszakban tudatosíthatjuk leginkább, hogy milyen helyes döntés volt csatlakoznunk az EU-hoz és és a NATO-hoz.
Csak úgy tudjuk megvédeni területünket és a szlovákiaiak életét, ha az orosz agresszor távol marad határainktól.
De közben nem feledkezhetünk meg a saját állampolgárainkról sem, amikor Ukrajnának segítünk.
Mert a fürdővízzel együtt nem önthetjük ki a gyereket is. Kormányunk azonban lemaradt ebben a kérdésben, a koalíció csak a saját belső viszályaira koncentrált.
Nekünk, magyaroknak, a kisebbségek képviselői számára az garantálja az európai értékeket, ha a fejlett világ „védőernyője” alatt tartózkodunk.
Az egységesülő Európa elképzelése a legnagyobb és eddig a legsikeresebb biztonsági projekt. Az Európai Unió a nyitott határok elvén alapuló együttműködésről szól, ahol az államok területi követelései értelmüket vesztik. Ezért az európai irányultságtól való eltérésünk nem lenne helyénvaló.
Azokkal a befolyásosabb személyekkel kapcsolatban meg, akik Oroszországban Putyint támogatják, feltehetjük a kérdést, hogy Moszkva helyett miért küldik a gyermekeiket a bűnös Nyugatra tanulni, és miért nem a hazai autóiparuk ékességeiben, Ladában vagy Moszkvicsban furikáztatják magukat?”
